Deviant Login Shop  Join deviantART for FREE Take the Tour
×

:iconprinz90: More from Prinz90


More from deviantART



Details

Submitted on
December 2, 2011
File Size
11.6 KB
Link
Thumb

Stats

Views
79
Favourites
3 (who?)
Comments
4
Downloads
4
×
A mágusok karácsonya

A tél jégvirágos palástjával borította be Sal'arad karácsonyi tűzben égő világát. Mindenki úgy gondolta, ez az évszak csupán pusztulást hoz, a fák lombjukat hullatva mély álomba merülnek, a virágok pedig elhervadnak. Csupán kevés madár maradt hű a fészkéhez, kik nem menekültek el a tél fagyos lehelete elől. Ám a mágusok másképp gondolták, nekik ez az évszak hozta el a teremtés lehetőségét. Tornyukon, amely fagyos lándzsaként emelkedett ki a tájból, messziről ragyogtak a zúzmarából készített virágalakzatok, melyeket a mágusok hoztak létre, hogy örömet szerezzenek a falusiaknak karácsonykor.
A téllel együtt érkezett egy új diák a tanoncok közé. Egy elf fiú, akinek nem volt családja. A diákok nagy része örömmel fogadta, csupán egy elf tanult az akadémián, Silion, egy nemesi család sarja, akit a toronyban tevékenykedő papok neveltek.
Eljött az ideje, hogy a tanulók kihúzzák a karácsonyi ajándékozásra a neveket. A főmágus erre az alkalomra készített egy bűvölt zsákot, amibe a nevek kerültek. Legelsőnek Meryon ment ki, az új diák, mert szerették volna a tanáraik bemutatni őt. A fiú belenyúlt a zsákba és egy kis golyócskát húzott ki, amin megjelent a megajándékozandó személy arcképe. A varázslótanonc egy kis grimasszal az arcán a helyére ment. Majdnem a legutolsóként jött a másik elf is, mivel ő már régóta ott tanult. Felállt az asztalától és a zsákhoz lépett.
- Gyerünk Silion! – bíztatták barátai.
Belenyúlt a bűvölt erszénybe és már meg is látta, hogy kit kell meglepni valami kis csecsebecsével. Az arcáról hamar eltűnt a mosolya, mert Meryont húzta, akiről még semmit sem tudott. „Nem baj… Úgyis szeretem a kihívásokat." – gondolta magában és visszaült a helyére.
- Kit húztál drágám? Fiút vagy lányt? – kérdezte egy szemrevaló máguslány.
- Nem mondhatom meg tudjátok. – védekezett, mert barátai azonnal elkezdték kérdezgetni.
- Uraim, Hölgyeim! – köszörülte meg torkát a tanár. – Akkor, a ceremóniának vége. Mindenki mehet vissza a dolgára! Silion kérlek, te még maradj! – aztán megvárta, hogy kimenjen mindenki a teremből. – Láttam mit csináltál a könyvtárban. - tette karba kezeit nem sok jót sejtetően.
- Öhm… akkor most azt szeretné mondani, hogy kirúgnak? – kérdezte a papnövendék kínos mosollyal.
- Nem, sőt nagyon ügyes voltál. – szólt elismerően - Már vagy 100 éve nem volt hozzád hasonló tanítványom. Ilyen nehéz gyógyító mágiákat csupán nagy tapasztalattal rendelkező pap használna, de még akkor sem ilyen hatékonysággal. Elismerésem. Beszéltem a főmágussal, és ha minden jól megy, pár hónap múlva már papként dolgozhatnál.
- Hogy érti ezt tanár úr?  „Ha minden jól megy"?
- Egy tanulótárssal kellene együtt dolgoznod… Már kinéztünk neked valakit. Az ifjú Meryonra gondoltunk. Keresd fel, és beszélj vele kérlek, az elsősök hálótermében kapott helyet.
Silion meghajolt, majd kilépett a tanteremből. Miközben a torony földszintjére tartott, megcsodálta a jégvirágos ablakokat és a kis karácsonyi hangulatot adó jégből formált díszeket. Volt rá ideje, hisz a termek a torony felső részében, a hálókörlet pedig a földszinthez közel helyezkedett el. Jól esett neki a kis egyedüllét, mert állandóan a barátai vették körbe, ha lehet őket annak nevezni. Mindenki tudta róla, hogy gazdag, és csak ezért álltak vele szóba. Sejtette, hogy elfként gyűlölik, de nem igazán zavarta. Hirtelen megtorpant, egy nagy fenyőajtó előtt állt, azelőtt az ajtó előtt, ahol régen ő is volt, de nem sokat, mert hamar saját szobát kapott. Belépett és a legközelebbi kisdiákhoz ment, akitől megtudta, hogy Meryont a könyvtárban találja. Szerencsétlenségére a könyvtár a torony tetejében foglalt helyet a tantermek felett, tehát újabb erőltetett menetet kellett neki végig csinálnia. Ahogy a polcok között haladt egyre jobban fázott, ami nagyon is furcsált, mert a tűzmágiáról szóló részlegen volt. Befordult azon a sarkon, ahol már pár centis volt a hó, és meglátta végre Meryont egy jégvirágos székben.
- Üdv! – de semmilyen választ nem kapott, ezért leült a fiú mellé.
A kölyök kezében lévő könyvön jég futott szét, ahogy a tűzmágiát faggyá alakította. Lehelete meglátszott a levegőben, öltözékén jégvirág jelent meg, mintha egész testét a tél uralná. A főmágus épp ekkor lépett be.
- Nagyon örülök, hogy így megismerkedtetek… Akkor hadd lám mit csináltok együtt! Gyerünk.
A két fiú mágiája tökéletesen egymás ellentétei voltak, ezért a kettejük összmunkája kudarcra volt ítélve, de mit tehettek volna. Megkapták a parancsot. Megkezdték a varázslataik mormolását, pár pillanaton belül egy hatalmas robbanás történt. A főmágust megvédte a pajzsa, de egy másik tanoncot telibe talált. Silion máris futott oda, hogy segíthessen. Ahogy a pap hátranézett, csak annyit látott, hogy Meryon visszaül a székébe és tovább olvas. Nem érdekelte, kivel mi történt.
- Kérlek, segíts! – könyörgött Silion. Nagyon rosszul esett neki, mert az egyik fő elve ellen cselekedett. „Ne árts a barátaidnak."
- Nézd... nem tehetsz róla.. a főmágus kérte... - pillantott ki a könyve fölött. - A gyógyítás különben sem az én asztalom...
- Nem baj. Első próbálkozásnak nagyon is jó volt. – nevette el magát a fehérbajszos főmágus.
- Egyébként meg ALAP, hogy a fagy és a szent mágiát nem használják együtt... - nézett cinikusan a férfira.
- Ennyit még én is tudtam… - kuncogott Silion. – A sötétséget talán, de a szent mágiát… Ha megbocsájt uram, a kápolnába kell mennem. Elő kell készítenem a misét.
- Menj fiam... és csak kíváncsi voltam arra, hogy mennyire vagytok egy szinten.
- Bravó... és most örül, hogy megsérült? Mennyire lennénk egy szinten? Csontig átfagyott 10 pont, félig kiolvadt 9 pont?
- Tökéletesen egy szinten vagytok… nem tudom észre vetted-e, de nem fagytam meg és el se égtem… tehát az eredmény 10 pont, ha szeretnéd tudni. Tényleg neked nem kell a misére menned?
- Nem érdekel... eddig se segített meg a „Teremtőtök" ezután se fog.
- Akkor mondom világosabban. Menj a misére! – az öreg már ideges volt.
Erre a fiú morgott valamit az orra alá, feloldotta a jeget és levágta a könyvet az asztalra. Eléggé felpaprikázva érkezett be a misére, és beült a hátsó padba... sose bírta a szenteskedést.
A toronyban lakó pap imádta a hosszabbnál-hosszabb beszédeket, és még ráadásul álszent is volt, mert titokban megitta az összes mise bort ezenfelül a tanoncokat gyanúsította vele, ezért Silion sem kedvelte. A családja várában élő pap sosem mondott terjengős szónoklatok, és mindenkinek segített fizetség nélkül, nem is csoda, hogy ő lett később az elf példaképe. A mise előre haladtával, a papnövendék Meryon mellé ült.
- Itt van az én imakönyvem… nem szeretnél beleolvasni, még egy régi barátom adta.
- Nem köszi... nem rajongok a vallásért... - emelte fel a kezét a fiú.
- Hidd el ez tetszeni fog. – csillogtak Silion szemei.
Meryon oldalra biccentette a fejét, majd átvette az imakönyvet. A kölyök finoman elmosolyodott.
- Végre mosolyogni látlak…- az elf papnak még jobb kedve lett. – És te mit olvasgatsz?
- Semmit...- tette le maga mellé a könyvet, szépen lassan.
- Kérlek, mond el. Hátha tudok segíteni.
Meryon sóhajtott egyet és beadta a derekát. Egy tűzmágiáról szóló könyvet vett elő és a pap kezébe nyomta.
- 134. oldal... sehogy se tudom átírni jégre.
- Hadd nézzem csak. – Silion belemerült a könyve, majd hirtelen felszisszent. – Ez nem semmi, de próbáld ki, hogy előbb átviszed sötétmágiába, majd utána alakítod jéggé.
- Hm... nem is vagy olyan üresfejű ficsúr, mint gondoltam... - ismerte el.
- Köszi, ez jól esett. És jól hallottam a hangodban végre nem gyűlölködve beszélsz rólam. Akkor mutasd meg, milyen lesz így. – Az elf papnövendék egy darab pergament vett elő, gyorsan felvázolta az árnymágiás, majd a fagymágiás változatot. – Megfelel? – kérdezte nagy izgatottsággal, mert végre hozzávaló társsal dolgozhatott együtt.
- Ez a rúna még nem stimmel...- írta át gyorsan a mágus. - Hmm... most talán már működne.
- Várj egy kis pillanatot. – Majd a zsebében kezdett el kotorászni Silion. – Meg is van. Még az anyám adta. Ez a varázsige pár percre megállítja körülöttünk az időt, szóval nyugodtan kísérletezhetünk.
- Gondolod, hogy pár perc alatt feltakarítjuk a romokat? - kuncogott fel a mágustanonc.
- Arra meg itt van ez. - húzott elő egy másik pergament. - Mindegyik elf mágia. Az anyám a főmágus felénk, tud egy pár trükköt. - a papnövendék mosolya már-már kiterjed a füléig.
- Azért ennyire ne vigyorogj...- tért vissza Meryon komor arckifejezése.
- Ugyan már... a kedves atya még azt sem venné észre, ha hangosan horkolnánk az első sorban, de ha eltűnne egy kis mise bor... akkor azt hiszem, három hétig hallgatnám a beszédeit. - nevetett Silion. - Gyerünk, olvasd már... kíváncsi vagyok, hogy megy.
Meryon felolvasta a kis papírtekercsen szereplő szavakat, amelyek mélyen visszahangoztak a teremben, és az idő megfagyott körülöttük.  Ekkor elmormolta a másik tekercsen szereplő szavakat és a földön megjelent egy árnyékokból álló pentagramm. Majd folytatta a varázsigét. Az eredmény sem maradt el a körben hirtelen hatalmas jégkristályok estek a semmiből. Ez volt a két elf legelső közös varázslata és máris tökéletes volt a harmónia.
Szétváltak a mise után… és mind a ketten elmentek megkeresni egymásnak a tökéletes ajándékot. Meryon egész délután töprengett, hogy mit adhatna a társának. A fiúnak mindene megvolt, így csupán egy hollótollat faragott meg, és jeget bűvölt a mélyedésekbe.  Úgy gondolta, barátságánál nagyobb kincs, nem létezik a pap számára. Silionnál más volt a helyzet. Nagyon sok ötlete volt hirtelen, így hát ő is egész délután azon gondolkozott mi is lenne megfelelő ajándék. A végső választása egy kézzel szőtt drágaköves berakású ruha lett, amit megrendelt még aznap este.
Rá egy héttel eljött az ajándékozás napja. Minden diák lázban égett, mert abban reménykedtek, hogy a gazdag elf fiú netán pont őket húzta. A régi hagyományok szerint a legidősebb diák kezdte, vagyis Silion. Felállt a helyéről és egy gyönyörűen becsomagolt ajándékot nyújtott át a másik elfnek, egy kézfogással és egy „Boldog karácsonyi ünnepeket!" mondattal. Meryon az osztály előtt is végre mosolygott. Egy apró ajándékot vett fel az asztaláról. És Silion kezébe csúsztatta. Kellemes ünnepeket kívánt neki, és várta a pap reakcióját. A csomagoláson Silion egy idézetet olvashatott. „A barátság az, mi megmutatja nekünk, hogy sem örömünkben, sem bánatunkban nem vagyunk egyedül."
- Büdös elfek! – háborodtak fel az emberek. – Mi az, hogy ti ilyen ajándékokat adtok egymásnak??? És mi van velünk? Szolga népség! – majd páran kitépték az ajándékokat a két elf kezéből.
Silion és Meryon nevetve egymás hátának dőlt és felkészültek a támadásokra. A harcnak hamar vége lett, mert a főmágus beleavatkozott.
- A szeretet ünnepén nem hagyom, hogy bántsátok a véremet. – ahogy a főmágus hátrahajtotta csuklyáját pengeszerű fülei megmutatkoztak. – Ünnepeljük együtt és ne gondoljuk a faji ellentétekre. Legalább ma ne.
I wrote with Napsy. Our first novella for a school project. Sorry, but we are Hungarian... we write in our language. :D

A két főszereplőhöz készített rajzok:
[link]
[link]
Add a Comment:
 
:iconjill92:
Jill92 Featured By Owner Jan 27, 2012
Szia! Fantasztikus kis novella, örülök, hogy olvashattam. Nagyon tetszik a stílusod, a fogalmazás választékos és a cselekmény lendületes. A végén pedig a rejtett üzenet nagyon megfogott! Örök igazság, amit mindenkinek szem előtt kéne tartania. Nem csak karácsonykor. Gratulálok hozzá!
Reply
:iconprinz90:
Prinz90 Featured By Owner Jan 28, 2012
Örülök, hogy tetszett. :D A sulinkban meg sem említettek minket, és ráadásul a nyertes egy depis szutyok lett. Végre kapok egy kis megerősítést.
Reply
:iconnapsy:
Napsy Featured By Owner Dec 3, 2011
állati lett sztem :D megszenvedtünk vele :P
Reply
Hidden by Owner
Add a Comment: